A szerzőnek sikerült – ismételten – belenyúlni egy olyan problémába, amiről fogalma sincs. Nekem személyes kapcsolatom volt a 90-es évek elején azokkal az “urakkal” akik ezeket a félkarú rablókat üzemeltették. Kivétel nélkül maffiózók, bűnözők voltak. Akadt egy-két óvatlan – a hülyeséggel határosan naiv – vállalkozó, aki gépek kihelyezésébe fogott, de ezeknek hamar elvették a kedvét ebéli tevékenységétől a maffiózók. Az eszközök nem ismeretlenek: fenyegetés, zsarolás, verés, gépek ellopása, összetörése. A nyomorult, hiszékeny, gyakran félrészeg, de legalább is egy-két sörtől oldottabb kedélyű kisemberek elnyomorodásából sok bűnöző meggazdagodott.
De egy kis matematika: Regisztráltan kb.: négy és fél ezer gép üzemelt az utóbbi években. Ha egy-egy maffiózónak átlagosan 10 db gépe volt, az érintettek száma 450 fő. ezek alkalmaztak 1-2 izomagyú verő-beszedő-pénzbegyűjtő embert. Ez összesen 1000-1300 ember, tehát semmiképpen nem 40 ezer, vagy kétszázezer, Velük szemben áll az a sok nyomorult, akik pénzét kicsalták.
Következtetés: Cinikus, és aljas a kormány intézkedése, mert – a korábbi kormányokkal ellentétben – nem a bűnözők oldalára áll.
Még egy megjegyzés: Micsoda álszent gazemberség kispénzű nyomorultakból kicsalt pénz után adóbevételt elkönyvelni. Ezzel az aljasságot a kormány legalizálja, szentesíti.
CSAK POZITÍV HATÁSA VAN ÉS LESZ A FÉLKARÚ RABLÓK KIVONÁSÁNAK, AZ SEMMILYEN SZABADSÁGJOGOT NEM KORLÁTOZ.
↧
Szerző: Andrási Sándor
↧