Szerző: A Parittyás hangja

Kedves Bubala!
Az egyik legnagyobb társadalmi probléma itt Magyarországon az, hogy az elmúlt húsz év kormányai semmit nem tettek azért, hogy ez a nemzet tájékozottabb, műveltebb, okosabb legyen. Ennek eredménye, hogy bár a jelenlegi kormány saját elitjének százmilliókat ad, a szegényeknek viszont csak fokozódó nyomort és kiszolgáltatottságot, és mindnyájunknak egy lepusztult jogállamot, és erősödő rasszizmust, ami minden gondolkodó ember számára elborzasztó, de mégis százezrek rajonganak értük. Azok is akik ma kevesebb pénzből, sokkal rosszabb egzisztenciális körülmények között élnek simán elhiszik, hogy gondjaikat nem a kizárólag a gazdagok érdekeit szolgáló kétbalkezes, hazug kormány, hanem az “idegenszívűek”, a zsidók, a cigányok, a kommunisták okozzák. Aki éhesen fekszik le, és éhesen fekteti le a gyermekét, annak a jogállam eszméje távolabb van mint a Mars. E rettenetesen tájékozatlan nép körében, csak a gonosz tévhitek dominálnak, és még a műveltebb része sem ismeri a saját múltját, történelmét, és nem is fogja mert a nyakunkon ülő akarnokok az igaz magyar történelem helyett vallásos legendákat terjesztenek. Nagyon kevesen vannak akik a valódi problémákat érzékelik, és foglalkoznak is vele. Az egykulcsos adó gerjesztette gazdasági válsággal, a közpénzek soha nem tapasztalt mértékű lenyúlásával, a korrupció -State Capture-, Közép-Afrikára jellemző formájának megjelenésével, a náci eszmék vészes terjedésével. És nagyon kevesen gondolnak bele, mi lesz ha valaki az európai bíróság elé terjeszti az 1947-es párizsi békeszerződés szövegét, ami határozottan megtiltja a náci, vagy ilyen típusú szerveződéseket. Mi lesz, ha Brüsszel megunja “szabadságharcos”, félázsiai “demokráciánkat”? Mi lesz ha a NATO-nak egyszer csak elege lesz, abból, hogy egy uniós tagjánál iszlám országok befolyása érvényesül?
Nyilvánvaló, a jelenlegi hatalom, féktelen tombolása közben, önnön hatalmába szerelmesen, mindezekkel mit sem törődik. Úgy van vele, mint jégveréskor az egyszeri gazda, aki husánggal esik neki a maradék vetésnek, majd felnéz az égre: Lássuk Uram, mire megyünk ketten.