Kedves Bubala!
Abszolút helytálló amiről írsz. Látnunk kell azonban, hogy Magyarország demokratikus hagyományai, tapasztalata összehasonlíthatatlan a nyugati társadalmakéval. Nálunk a rendszerváltás előtt soha nem volt demokrácia, és történelmünk utolsó kb 500 éve során mindig valami más nemzet befolyása, hatalma alatt éltünk. Ennek a nemzetnek évszázadok óta nem volt szabadsága, csak szabadságszeretete. És volt egy olyan uralkodó osztálya amelyik rendi előjogait, “őstől kapott” kiváltságit mindennél jobban féltette, és mindig előrébb valónak tartotta a nemzeti érdekeknél. A rendszerváltást egy olyan értelmiségi réteg “vezényelte” le amelyik képtelen volt megfelelni a teljesen új gazdaságpolitikai, társadalompolitikai kihívásoknak és az örökölt problémákat inkább csak elmélyítette. Mind egzisztenciálisan, mind kulturálisan óriási szakadékok jöttek létre az egyes társadalmi rétegek között, és az egészbe villámként belecsapott Orbán mindenki mástól eltérő politizálása ami a társadalom végletes megosztására épült. Mindenkit szembe állítani mindenkivel, állandó ellenségkép keresés a saját nemzeten belül, mert egy autokrata kormányzási rendszert összehozni egy elvileg demokratikus jogállamban csak a “szabadságharc” leple alatt lehet. És sajnos a többiek, a rendszerváltók segítségére voltak ebben. A dogmatikus liberalizmus a szólásszabadság védelmére hivatkozva hagyta, hogy a nácizmus beépüljön a közbeszédbe. A napi politizálásba bekerült jobboldali radikalizmus mélyen a civilizációs minimum alatt lévő ideológiákat, irányzatokat, személyeket hozott be a közéletbe. A rendszerváltó értelmiség tehetetlensége, hozzá nem értése, szakmai silánysága, az esztelen nacionalizmus, a kendőzetlen antiszemitizmus, a gátlástalan anarchia országává tette hazánkat.
Ne csodálkozz hát ha olyan gondolkodásmódokkal találkozol amit nálatok csak Ken Kesey regényéből ismernek…!
↧
Szerző: A Parittyás hangja
↧